elmulasztott jó dolgok 6... Aikido
elmulasztott jó dolgok 6...
Aikido
1985-86-87. Bruce Lee nuncsakus, Ckuck Norris Delta kommandós plakátjaim voltak az ágyam felett. Egy hatalmas félmeztelen Schwarzenegger Conan, Stallone Rambó és Rocky, Jackie Chan, egy Indiana Jones plakát, volt egy Szamurájos és Ninjás is. Visszagondolva elég durva, hogy a férfi ideálom az erőszakos hős, az erős férfi, a bosszúálló férfi, a gyilkos férfi, a gyengéket védelmező férfi, a kalandor, az izzadt, koszos, szőrős férfi korbáccsal, géppuskával, karddal, ... Hát ja... nyálam kicsordul... khmmm... Jelvények a kabátomon. Imádtam Bruce Lee-t a híressé vált "kamera" rúgásait, ütéseit a sikítását. Bruce Lee filmtörténelmet írt. Harcművésznek kevésbé volt jó, de akkor is Bruce Lee az Bruce Lee. Legenda. Először Bruce Lee, majd Ninja akartam lenni. Fából egy picike kardot faragtam magamnak. Csak kulcstartó méretűt, dísznek jelképesen. Lopakodtam folyton, háztetőre mászkáltam. Le is estem, kétszer is. Laza 3,5 métert zuhantam... a zöldbabok közé. Karcolás se esett rajtam. :D Fára másztam... onnan is leestem egyszer-kétszer 4 méter... betonra :D karcolás se. Ez érdekes, totálkáros autóbaleseteket (több is volt) és egyéb nagy eséseket is megúsztam eddig sérülés nélkül. Csontom még sohasem volt eltörve, ficam, rándulás semmi. Fogam kitört, de azt addig ütötték (ütötte) ököllel, míg ki nem köptem... Esni tudok :D shomen-t ütni nem LOL
A 80-as évek közepe környékén, amikor még a videomagnó luxusnak számított, nekünk már volt videomagnónk. Az apám egy egész házban megcsinálta a villanyt cserébe egy használt videomagnóért... Addigra már színes TV-nk is volt. Távirányítós! :)
Hozott az apám egyszer a kocsmából egy filmet. Akkoriban a kocsma nem csak kocsma volt, hanem dohánybolt, édességbolt, jégkrémbolt, kólabolt, álláskereső "portál" szakmai konzultációs iroda, konferencia terem, hírportál, adás-vételi hirdető iroda, pszichiátria, lakodalom szervező, házasság- és partnerközvetítő iroda és videokölcsönző is. Ott csereberéltek és kölcsönöztek az emberek ütvefúrót, fűnyírtót, fűrészt és filmeket egymásközt.(előfordult feleséget is itt cseréltek) LOL Ja alkohol is volt. Bor és sör.
“A SHOGUN ORGYILKOSA”
Film klasszikus... 1980. Mint kiderült később, az eredeti film az sorozat volt 1972-ben, de az amerikaiak átvariálták....
Van egy jelenet amin a mai napig elsírom magam. A még csak mászni tudó kisbabát Ogami Itto szamuráj, hófehér ruhába öltözteti, majd letesz egy labdát a padlóra és leszúr egy kardot mellé, hogy a gyerek válasszon. Élet vagy halál....
Kérdeztem anyukámat: -Hogy van szíve ezt tenni saját gyerekével? Anyukám szerint egy ilyen kicsi gyerek csak probléma most neki. Feltartóztatja őt, és minden energiája arra megy el, hogy megvédje a gyereket, ami nem biztos hogy sikerül neki. Etetni kell pelenkázni, folyton sír... Kérdeztem anyukámat engem is megölne-e ha ilyen helyzetben lennénk. Anyám azt mondta ő megvédi a gyerekeit és ő nem szamuráj, de a háborúban egy kicsi gyerek csak probléma, és sokan megölték a gyereküket, hogy mentsék a saját életüket. Gyerek születik majd másik. Mesélte, hogy neki az ő szülei mesélték amikor az oroszok bejöttek a faluba a felszabadító orosz katonák között rengeteg nagyon fiatal kamasz fiú volt és rengeteg nő. A nők megszülték a gyereket, majd elásták őket és másnap harcoltak tovább... Minden csecsemő halva született... Igaz, nem igaz tudjuk ilyen létezett, létezik ( egy lavór víz, anyukám szerint így csinálták... Már első lélegzetet sem vehetett a gyerek, befogták a száját, hogy az anyja nehogy meghallja a sírását, ha meghallja az ember akkor vége... az Isten se veheti el az anyjától... gyorsak voltak a segítők, azt se mondták meg fiú vagy lány... Mit csináljon egy katona nő egy újszülöttel, miközben géppuskával vonul végig európán? Ezért sem értünk egyet azzal, hogy nők is katonáskodjanak, anyám se én se...)
Tehát a szamuráj A csecsemőnek választani kellett. Ha a labdát választja, megy az anyja után a halálba, ha a kardot, akkor az apjával tart a harcba. A kardot választotta. Én is azt a gyönyörűséges kardot választottam volna... Csodaszépek a szamurájkardok...
Ez a film egyetlen katana (kard) vágással a szívemben olyan sebet ejtett, ami sohasem fog begyógyulni és nem akarom, hogy valaha is begyógyuljon. Szamuráj akartam lenni. Azt tudtam, hogy lehetetlen, mert az, de a kardforgatást megtanulhatom. Anyámat megőrjítettem ezzel (is) Keressen nekem egy iskolát Pesten!!! Én olyan harcművészetet akarok tanulni amit senki sem ismer! Értsem meg nincs! De biztos van. Ha van is ő nem fogja engedni, hogy 12 évesen (1986) Pestre mászkáljak. Zokogtam, őrjöngtem! Mindent megígértem, mindenről lemondtam csak engedje.... egyszerűen vágytam rá, akartam. 1987-ben anyám tudta nélkül, visszavitt üres üvegek árából és szülinapi pénzből felszöktem Pestre néhányszor, és az utcán kérdezősködtem... egyik oszlopon láttam egy szórólapot felragasztva, a Deák téren a Sütő utcában ez 1987! Ez fontos csakhogy mennyire nincsenek véletlenek, írás végére kiderül... Kung-Fu oktatás III. kerület, ha más nincs... hazavittem a szórólapot. Hisztiztem... Nem engedtek. Addig rágtam anyám fülét, míg a munkahelyén is mesélte már. 1988 év elején (akkor már 2,5 éve tartott nálam az őrület) az egyik kollégája mondta neki, hogy az ő barátja (Michel Gollo) Aikidot oktat. Anyu hazajött elmesélte. Amikor kiejtette azt a szót Aikido, felkiáltottam! Ez az! Ezt keresem olyan régen! Ezt akarom tanulni! Anyu, mi az az Aikido? A kollégája mondta olyasmi amit a szamurájok csinálnak. Igazából sírtam, potyogtak a könnyeim, hogy engedjen. Azt mondta nem járkálhatok egyedül Pesten éjszaka... Gyűlöltem Pilist. A nővérem, Erika -örökkön örökké hálás leszek neki ezért- kitalálta, hogy jár velem edzésekre, hogy ne kelljen egyedül mennem. Azt mondta az anyu, amikor kezdem a gimit akkor mehetek.
1988 október 3 hétfő este 7 óra. V. kerület Sütő utca általános iskola tornaterme. 14 évesen (47,5 kg és 158 cm voltam, ma 162 cm vagyok) évekig tartó várakozás után életem első Aikido edzése. Halálos nyugalom volt bennem, és tudtam jó helyen vagyok. Akkor jártam ott először senkit sem ismertem. Átöltöztem. Már első edzésre gi-ben, edzőruhában mentem. Végigcsináltam mindent amit a többiek. Sokan voltak a teremben rengetegen. Gollo Michel az edző fél szemmel figyelt. Láttam, hogy figyel. Később elmesélte, nagyon tetszett neki, hogy már az első edzésre edzőruhában jövök, és mindent végigcsináltam, akkor is ha nem tudtam hogyan kell csinálni és félelem nélkül... Később a nővérem abbahagyta egy sérülés miatt és engem sem akartak engedni. Volt, hogy a szobám ablakán szöktem ki papucsban... hóban. Úgy mentem Pestre edzésre. Nem kaptam pénzt. Michel -örök hála neki ezért- azt mondta nem kell fizetnem, mert az első komoly lány tanítványa vagyok aki nagyon ügyes. És valóban 30 fiú között 2 lány volt. Majd 3-an lettünk. Később hoztak oda fiúk barátnőket... De azok csak a fiúk miatt jöttek.
Reggel Ceglédre mentem iskolába, hazamentem felkaptam az edzőruhám és vissza bicikliztem a vasútra (2 km-re lakunk a vasúttól) beutaztam Pestre, éjjel haza. Évekig! Hétfő-szerda-péntek (Te jó ég,a péntekben nem vagyok biztos, azért mégiscsak 28 éve volt) este 7-9-ig, csütörtök 7:30-9:30-ig, szombaton délelőtt 9-11-ig. ( már magamra mostan, de az edzőruhám kivétel nélkül MINDEN edzés után kimostam! Akkor még csak egy ruhám volt. Ma is MINDEN edzésre frissen mosott (néha még vizes) ruhát viszek. A gi-m mindig tiszta, és frissen mosott! a hakamám is. Mindig!) Minden nap gyakoroltam otthon is. Éjjel edzés után a kertben kicsit, vagy ha nem volt edzés nap akkor délután. Minden nap Aikidoztam. Kivétel nélkül. Akkor még tudtam shoment ütni. LOL
Ha megkérdeznénk Aikidosokat mit jelent nekik az Aikido, mi jó van az Aikido-ban valószínűleg ilyen válaszokat kapnánk: Az Aikido az életem. Az Aikido egy életforma. Az Aikido kikapcsol, ellazít, segíti a koncentrációt. Az Aikido növeli az önbizalmat. Az Aikido fejleszti a koordinációs képességeket, a fizikai állóképességet. Gondolkodásra késztet. Az Aikido önvédelemre is jó. Az Aikidot szeretem, mert az Aikidosok közössége befogadó, kedves segítőkész. Lehetőség ismerkedésre.... Stb és persze ez mind igaz.
Számomra az Aikido:
Ezt az idézetet egyik fejmosós levelemben írtam, ami fizikailag odaért, de célt nem.
"Az Aikidoban egy dolog van, ami miatt még nem adtam fel. Nem lehet megtanulni. Soha... Mindig tanulsz valamit, mindig képes újat adni, mindig más mégis a jól megszokott régi, az "öreg barát" aki, örömet szerez neked, sikerélményt ad, és mindig hiányzik..."
és
Az Aikidot csak tanulni lehet, de megtanulni soha. Az ezerarcú iriminage, ezerféleképp csinálhatod, de tulajdonképp ugyanúgy, mégis másként. A harmónia a lágyság az összhang, a partnerrel, a világgal és önmagunkkal... Több, mint mozgás, több, mint légzőgyakorlat, több, mint "ki" ( belső erő). Ez mind együtt, egyenként, egymás után és egyszerre. Egy komplexum. Egy misztikum. Egy kapu.
Az Aikido beég a lelkedbe, kérdéseket hagy az agyadban, és boldogságot lop a szívedbe.
Az Aikido felszabadít.
Az Aikido olyan, mint a szex. A partnered legapróbb rezdülését is figyelni kell és reagálni rá. És akkor totális a sikerélmény és az öröm. Mindkét félnek.
Egy teljesen idegen emberrel kerülsz nagyon közeli fizikai és lelki kontaktusba. Szó szerint egymás izzadságában csúszkálunk. Hozzáérnek vad idegen emberek olyan testrészeidhez, ami normál esetben nem fordulhat elő. De ez nálunk természetes... Megtanuljuk elfogadni a másik ember szagát, testét, fizikumát, erejét, hajlékonyságát, vagy merevségét. Megtanuljuk elfogadni a másik embert. Megtanuljuk elfogadni egy másik ember létezést. Megtanuljuk, hogy a másik ember más. Megtanuljuk hol vannak a korlátaink, határaink, fájdalom küszöbünk. A többieké és a sajátunk. És ezt tiszteletben tartjuk, de fejlesztjük.
Az Aikido számomra az EGYETLEN olyan dolog az egész világon, amit én választottam, amire vágytam és megkaptam. Az EGYETLEN olyan dolog a világon ami számomra olyan örömet okoz, ami csakis és kizárólag az enyém. Nem azért okoz örömet, mert a lányom szépen rajzol, a fiam szépen énekel. Nem azért okoz örömet, mert a születésnapomon eszébe jutottam valakinek. Nem olyan örömöt okoz, amely öröm egy másik ember sikerén, örömén boldogságán keresztül okoz nekem örömet. Nem azért okoz nekem örömet mert egy versenyben legyőztem valakit, mert egy pályázaton sok ember közül az én versem tetszett valakinek legjobban. Nem mások örömén keresztül kapom ezt az örömet. Ez az öröm a sajátom. Nem annak kell örülnöm, hogy a másik boldog. Ez az én boldogságom.
A szabadságom jelenti, az önállóságom, a létezésem.
Ez az öröm, amit az Aikido okoz nekem CSAK AZ ENYÉM! Senki másé csak az enyém!
És ettől az örömtől fosztott meg az élet sokszor és évekig (pénz és/vagy bébiszitter hiánya miatt vagy az emberi irigység, bosszú, erőfitogtatás, megalázás, tapintatlanság, önzőség miatt.) Legutóbb néhány hónapja. Évekig "gazdátlan Ronin-ként" jártam az edzőtermeket. Oda mentem edzésre, ahol befogadtak, ahol szívesen láttak. És ahol nem kellett fizetnem. Sajnos, munkám most sincs. Fizetni nem tudok. (Sose volt pénzem, mert mindig gondoskodnom kellett önmagamon kívül másokról is) Most ismét felkerekedem és keresek valakit aki befogad... pénz nélkül is...egy kis időre legalább. Vagy marad a vágyakozás és várakozás. Megint.
Sok-sok ember a napi munka után este még veszi a fáradságot és beutazik edzésre. Későn ér haza és korán kel. Hetente többször. Az Aikido öröméért. Ez tiszteletet érdemel!
Én legutóbb az este 7:30-kor kezdődő edzésre az 5:53-as vonattal jártam. Délután 4:30-kor már fürödtem. És éjfélre értem haza. 1,5 órás edzés miatt. És megérte!!!
Ég és Föld. Fenti kép... <3 :)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://agido74.blog.hu/api/trackback/id/tr7912886702
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
