agido74blog

Elfújta a szél...

A Zöldszemű Szörnyek Csatája- A Féltékenység gyötrelmei

Most írhatnám, hogy a képzelet szüleménye az alábbi iromány, és ha valaki egyezést vél felismerni az csak a véletlen műve mert egyszer már megjártam az írásaim miatt, de minek hazudjak? Az élet írta. Nem én. Én csak elmesélem, hátha tanulsága is van.

Megígértem egy illetőnek, soha többet nem fogom bántani, és már többen kérték hagyjam őt békén, olyanok is, akik őt nem ismerik, de nem tartottam az ígéretem. Megszegtem többször is. Most is épp ezt teszem. Hát így jár az, aki átlépi a határaimat, sérteget, megaláz egymás után több alkalommal is a figyelmeztetéseim és kéréseim ellenére. Ez nem ment fel engem az ígéretszegésem alol, de jólesik. Nem igaz, hazudtam. Fáj piszkosul. Még mindig fáj.

Csak szólók, francia sanzont hallgatok, gyertyákat gyújtottam és fullos teát iszogatok... Citrom, méz, vodka...és vörösbort majd' egy üveg 12%-os már elfogyott..
Elfújta a szél
Valamelyik álmatlan éjszakámból 3 óra 58 percet szántam erre a filmre. Már többször láttam részletekben, de elejétől végig, még sohasem. Egy ismerős 84 éves édesanyjának a kedvenc filmje. Majdnem egy órát beszélgettünk csak erről a filmről és mégsem.
Kedvelem őt, és gyönyörű neve van. Nem írhatom le, mert a fia keresztre feszítene engem, ha megtenném -talán jogosan, talán nem jogosan, de az biztos, hogy nagy örömmel tenné, bár egy rossz szavam sincs róla, nagyon kedves nő, kedvelem. De írni róla nem szabad. Nekem nem. A férfiról sem szabad-na írnom, és az akciós vaj vásárlásairól sem, a körbebástyázott látvány életéről sem, és főleg a barát-barátnőjéről nem, de ezek a tilalmak hidegen hagynak... Az édesanyját tisztelem. A 84 éves édesanyát most unokanővérem Fehér Rózsa után Rózsának fogom említeni az írományomban.
Elfújta a szél. Akárhányszor ott voltam Rózsa néninél, minden alkalommal szóba hozta ezt a filmet. Még a telefonomon is kikerestem a szereplőket, olvasgattunk háttér információkat. Keresem a szavakat, nem is tudom hogyan fogalmazhatnék, hogy le is írjam amit szeretnék és ne is írjam le. Nehéz. Amikor beszélgettünk a filmről, feltűnően gyakran ismételte, hogy Scarlettnek -a főhősnőnek- amikor végre hosszú évek után a szerelme Ashley az övé lehetett volna, már nem kellett neki. Idézem Rózsa nénit: "elfújta szél... a szerelmet, mert sohasem volt igazi." Ezt töbször is elismételte, mire rájöttem nekem szól!
Elfújta a szél a szerelmet, mert sohasem létezett...
Igen. És Nem. A filmben valóban az van, hogy kiderül Scarlett csak egy (általam már "A hazugságok bűvöletében" című jegyzetemben megírt teoria szerint) álomképbe volt szerelmes, amit próbált Ashley-re rávetíteni. Mindeközben beleszeretett egy valós személybe Rhett-be.
Amikor rájötten, hogy ez a megjegyzése valójában nekem szólt, a lelkesedésem amit a film üzenetének megvitatása váltott ki belőlem (is) elillant. Elfújta a szél...

Nekem szólt, annak ellenére, hogy az én életemben soha egyetlen pillanatra sem állt fenn annak a lehetősége, -veszélye- hogy a szerelmem, akire hosszú időt vártam, végre az enyém legyen. Egyrészt, mert soha sem volt mégcsak a leghalványabb esélye sem annak, hogy akárcsak egy pillanatra is az enyém legyen, másrészt, mert ő sohasem szeretett engem viszont, és azért sem, mert én nem vártam rá egyetlen percet sem, épp az előbb elsorolt okok miatt nem. Olyan "röptében a legyet is" típus ez a férfi, ezt tudom róla közel 30 éve, minek törtem volna magam miatta? Ettől függetlenül eljátszadoztam a gondolattal, nem tagadom, és Ámor nyila is megrozsdásodott a szívemben a hosszú évek alatt, de kipottyanni a nyíl és a begyógyúlni a seb csak nem akar-t. Majd most :) de nem fog tudom...A remény nem akar meghalni.
Csak annyit válaszoltam Rózsa néninek "az igazi szerelmet nem képes elfújni a legnagyobb szél sem... Talán csak belefárad az ember a várakozásba, és belefásul a reménytelen küzdelembe." Nézett rám nagy szemekkel, és azt kérdezte, "és nem fújta el a szél?"Meglepődtem nagyon, "megállt bennem az ütő", mert viszakérdezett. Egy pillanatra elgondolkoztam, magamba néztem, nem akartam olyasmit mondani, ami nem idevaló, vagy nem őszinte, de semmiképp sem félreérthető, és csak annyit mondtam: Sohasem fogja elfújni a legnagyobb vihar sem, de elfáradtam. Ez egy reménytelen küzdelem." Felálltam, és azt mondtam neki nem várok a fiára tovább, hazamegyek. (Épp őt vártuk, azt mondta 1,5 órával azelőtt, 45 perc múlva ott lesz, nem volt. Ez is őt jellemzi.) És akkor elmesélte Rózsa néni, milyen boldog volt a fia néhány hónappal ezelőtt, és milyen boldogan mesélte neki, hogy én a segítségére voltam a fiának egy dologban...Én már nem is emlékeztem. Ráadásul, ez a boldogság előlem titkolva maradt, felém a boldogsága, vagy hálája egyetlen morzsája sem jutott el... Elköszöntem. Rózsa néni megölet, megpuszilt. A parkolóban ültem még a kocsiban, a gondolataimat rendezgettem amikor megérkezett Ő. Nem látott. Figyeltem őt ahogyam parkol, kiszáll a kocsiból és bemegy a lépcsőházba. Hazamentem. 2 nappal később elszakadt valami... ismét..."mert szeleburdi vagyok"János és Gizi történetére visszakanyarodva, János édesanyja is mindent megtett, hogy a fia boldog legyen. Ez így helyénvaló. Mindent eladva ő maga ajánlotta, hogy Gizi is kapjon valamit a családi vagyonból, hátha jobb lesz a fia élete, és kicsit, majd kedves lesz vele a felesége. Hmmm.. pénzért vásárolt kedvesség. Veszélyes játék. Egy olyan házasságban, ami már az elején halálra volt ítélve, mert "azt gondoltam feleségnek jó lesz" Mert a Gizi egy álomképet húzott Jánosra, és próbálta őt erre az álomképre formálni. Nem sikerült. Jééé! A szexuális életükön is érződhetett a dolog, mert Gizi megkérdezte Jánost szex közepén egyszer (vagy néha-néha, ki tudja?) hogy elmentél már? Gondolom, nem talált szórakozást a plafont bámúlva, mert János minden pókot száműzött ebből a szerelem fészekből, pókhálózó tudományával. Mekkora összhang és szerelem lehet köztük! És tuti mindent megbeszélnek! És az ő szexuális életükben számomra nevetséges tabuk vannak. Gizi szerint az orális szex: pfuj undorító... Hmmm... Nálam a bevezető. És a befejező, és a köztes, és nnnaaa... Úgy gondolom, ha szerelemmel szeretem a párom akkor a szexben is próbálom boldoggá tenni. Ok. vannak határok, de az orális szex nem a határ, hanem a kezdet... szerintem, de ki tudja! (Olyan kevés szexuális élményem van, (főleg jó) hogy azt se tudom miről beszélek...és részeg is vagyok.) De ez a hozzáállás nem épp a szerelemről árulkodik, inkább csak a kötelesség teljesítésről. Cserében a kicsike vagyon hányadért. A kis "ribi" Bocsánat nem az! A neve mögött van a "-né" ez tisztára mossa a nevét! (lehet azóta olyan lepedő akrobata mutatványaik vannak, hogy az irigységbe belepusztulnék! :) LOL lehet, el tudom képzelni)És persze János és Gizi is szeretné megmutatni a világnak, és önmaguknak, márpedig nekik tökéletes a házasságuk, nem fognak elválni, mint mások, mert ők bizony különbek, mint bárki halandó, aki ujrakezdi az életét és esetleg rátalál a boldogságra az első csalódás után. Neem. Ők meg tudják oldani, ők jobban csinálják, ők nem lesznek lúzerek, ők tudják kezelni a helyzetet, párterápia, és egyebek hmmmm.. Érdekes. Mit segíthet egy párterápia egy olyan házasságon, aminek az alapja: "azt gondoltam feleségnek jó lesz" És "Olyan szép autója van, és a hegyen fogunk lakni..." A terepauta varázsvesszővel és vuduval majd szerelmet ébreszt bennük egymás iránt. Olyan igazit? Nem olyat ami csak egy álomkép manifesztálódása, nem olyat ami: "boldog voltam amikor megszületett az első gyerek" Akkor még az "anyát is szerette talán "apa" . Igaz szeretője akkor is volt. Mert feleségnek jóóó lesz... Ezen mit segít egy terápia könyörgöm!!! Nincs alapja a kapcsolatuknak, csak falak vannak!!!! Nem létezik a valódi, tiszta, őszinte szerelem. Ami az alap. Ezen a közös "családi" akciós vaj vásárlások, és ebédek, wellnessek sem segítenek. Ha dobunk egy lapát homokot egy kupac szarra, attól a szar még ott marad.... Kb ennyit ér minden erőlködés. Tapasztalatból is beszélek!
1939 ismét
Scarlet egy egergikus, kissé naiv lány, akit a háború és a magány megkeményít. Féltékenyek rá a nők. Nekem kevésbbé tetszik Scarlett karaktere, ma már nem elfogadható módón bánik például az emberekkel, de ugye akkor rabszolgák is voltak. A férfiakhoz való viszonya abszolút nem kedvemre való, és nem azért mert erkölcstelennek gondolom, hanem azért, mert feleslegesnek tartom. Miért is kellene flörtölgetni fűvel-fával. Mondom én aki állítólag még a pincér fiúkkal is kikezdek pedig csak brownie-t kértem. Igaz megkérdeztem mekkora a süti, mert felezni akartunk egy ismerőssel. Azt válaszolta a fiatal megilletődött pincérfiú: "nagy" Erre én megkérdeztem, rendben van de a "nagy" valószínűleg nem ugyanazt jelenti neki, mint amit nekem, mert ugye nekem ez már túl nagy (és mutattam a kezemmel, kb 30 cm távolságot) Eszküszöm a süti járt a fejemben. Nem flörtöltem vele, nem is tudok flörtölni, de a körülöttem ülők szerint zavarba hoztam a pincért. Csak megkérdeztem mekkora a süti. Van-e akkora, hogy felezzek valakivel. Mire azt válaszolta elég nagy. Visszakérdeztem mégis neki mekkora az elég nagy. Erre lerajzolta az asztalra mekkora a süti. Neeem! Ennyivel nem értem be. Megkérdeztem milyen magas... megmutatta. Oh remek! Éppen jó a szélesség és a hossz. kérem a sütit... A fickó elrohant. Akkor vettem észre a többiek csendben figyelnek engem. Nem értettem. Komolyan nem. Azután egyikük elmagyarázta, hogy három férfi ül körülöttem, de én kikezdek a pincérrel. Miért, vele kellet volna flörtölnöm? Zöld szörny. Láttam már ennek a férfinak a szemében a Zöld Szörnyet néhányszor. Mégis állítása szerint totális semlegesség van benne, amikor rám néz. Csak kedvel. Bizonyára így van, ő érzi, ő tudja. Meg az ő szörnye.
De amit Scarlet csinál az nekem is sok. Nem csoda, hogy utálják és féltékenyek rá a nők. Amikor rájön, hogy tuljadonképp ő Ashleyt sohasem szerette, és beleszeretett a férjébe, az egy szép jelenet volt. A felismerés: Hazugságban éltem eddig! Nem Őt szerettem, csak egy álomképet, amit magamban felépítettem egy olyan emberről, akivel én talán boldogan élhetnék, majd ezt az álomképet, mint egy ruhát ráhúztam valakire. Hazugság volt az eddigi életem minden perce.Nekem is fájt, amikor rájöttem erre. Próbáltam évekig megmenteni egy olyan házasságot, aminek semmi értelme nem volt, mert nem volt stabil alapja. Én nem adom fel! Én képes vagyok megoldani a problémákat, nem úgy, mint az anyósom, és mások! Én tudom hogyan kell csinálni, majd ÉN ÉN megmutatom a világnak és önmagamnak, hogy én képes vagyok rá. Én meg tudom menteni a menthetetlent! A gyerekek! mondogattam magamnak. Hmmm... nekik csak rosszabb volt így. Ez biztos. Amit a kb. 10 évnyi pokoli házasságom tönkre tett a gyerekeimben és bennem, azt legalább ugyanannyi idő volt helyrehozni...vagy több, igazából még most is "nyalogatjuk sebeinket" így 25 év után. Pedig jó 10 éve csak lakótársak voltunk és októberben el is váltunk.
A féltékenység azért megkeserítette az én életem is néhányszor. Nem én voltam féltékeny. Nem szoktam az lenni. Kivétel nélkül rám voltak féltékenyek nők. Egyetlen esetet kivéve ok nélkül. Valószínűleg azért nem szoktam féltékeny lenni, mert nem gondolom, hogy lenne vetélytársam, és nem azért mert annyira szupervumen vagyok. Azért, mert annyira azért nem akarok hímet magam mellé... Vigye őt aki akarja. Ha menni akar, ugyis menni fog. Ha maradni akar, akkor a Jó Isten se fogja elrángatni mellőlem. Az ilyen Zöldszemű Szörnyes csatákat, önmagamhoz méltatlannak, és szánalmasnak tartom. Ezt az eszem mondja, és az eszem tartja kordában a saját szörnyeimet is...már amikor.
Mégis!
Most jöttem rá, ilyen Zöldszemű Szörnyek csatájának áldozata lettem (vesztettem) és igenis feléledt bennem is ez a bizonyos állatka. Cuki. Mit feléledt! Tombol! ezt az irományt is a féltékenység íratja velem

Háború Zöldszemű szörnyekkel az alfahímért. Jánosért.
A történet valójában hatszereplős- na nehogymár az én életem egyszerű legyen, és egy féltékenységi sztoriban hárman legyünk. Hát nem. 2 házastárs, én, ő, egy barát egy barát barátnő -ez így kerek- és több évtized LOL a legsűrűbbje a közelmúlt, és a főbb szereplők csak 4 fő illetve 3, vagy ki tudja.

Csak a lényeget mesélem, a három szereplős részt rövidre fogom. a 4 és 6 szereplőst legközelebb. Nem is tudtam, hogy féltékeny tudok lenni! És lám, jött egy tőlem 7-8 évvel fiatalabb nő és bebizonyította nekem, hogy van ilyen háziállatkám. Mármint a zöldszemű szörnyeteg, nem tetű, vagy bolha, vagy poloska.A rivális állítólag csak barát barátnője Jánosnak... hmmm... erről a témáról írtam már. A sztori akkor játszódik, amikor épp életem azon kemény 3-4 alkalmának az időintervallumában voltam, amikor " hú de boldoggá tettem valakit, mert segítettem neki" (ma már kétlem, hogy örült nekem, inkább csak kihasználásra voltam jó. Habár állította legjobbkor jöttem. Igen csak, ha legjobbkor jöttem, miután megtettem amit várt tőlem, tünjek is olyan gyorsan, ahogy jöttem) Tehát a barát barátnő épp más fotos teendőit látta el, tulajdonképp otthon kicsi férjecséjének szaggatta a jó nokedlit, ja és épp anya lett, amikor én beléptem János (majdnem minden férfi szereplőm János) életébe. Na Jánosunk el is regélte ezt a pillanatnyi boldogságát barát barátnőjének, Gondolta barát barátnője és barátnője jó barátnők lesznek. Hmmm... Édes a hármas. Margit az ígérete szerint, csak fél év múlva jött volna vissza hódólni Jánosnak, miután megízlelte az anyaság örömeit. Na, de az én "időben érkezésem" híre és János boldogságának észlelésére, ezt a 6 hónapot lerövidítette 4 hétre. Anyává válása után 1 hónappal Margit már rámszabadította a saját szörnyeit. Nokedliszaggató, pelenka otthon hagyva. Persze János nekem is regélt Margitról ám... Életünk első találkozása sem zajlott épp zökkenőmentesen, próbáltam neki bemutatkozni és kezet fogni vele, de hátat fordított nekem. Furcsa volt. Majd kérdezem tőle: te vagy a Margit? Még mindíg a hátának beszéltem, de Janos barát barátnője 10 éve, és János hallgat Margitra, bármit mond Margit azt János szentírásnak veszi és azt teszi, amit Margit mond. Gondoltam kedves leszek Margittal, János kedvéért, kezdeti bunkóskodása ellenére. Folytattam a hátának beszélve mondom: János már mesélt rólad. "épp nokedlit szaggatsz otthon az uradnak" Válasz: Igen, én vagyok. Bemutatkoztam kezet nyújtottam. Meg sem fordulva odalöki nekem. Ja te vagy az Ági János "alattvalója" 30 éve. Visszahúztam a még mindig nyújtott kezem és kissé emeltebb hangon, mint kellett volna, mert dühített, hogy semmibe vesz, rám sem néz a hátának beszélek, és nem fogadta el a kezem azt mondtam neki: János csak szerette volna! hogy az ő "alattvalója" legyek az elmúlt 30 évben, de valaki más "alattvalója" voltam eddig. Itt csak egy-másfél hónapja vagyok. Mire Margit:" Nekem János ezt mondta" Én: De nem így van, majd beszélek Jánossal, hogy ne mondogassa ezt mindenkinek" Mire margit, nem hagyta ám magát, még mindig nekem háttal: Nekem ezt mondta, és ha ezt mondta akkor biztos így is van. Beszéld meg vele, ha akarod" Akkor jöttem rá. Margit nem hites urának szeretné a jó nokedlit szaggatni, hanem Jánosnak... Azért jött vissza jóval korábban, mert szemügyre akart engem venni, és szemmel akarta tartani Jánost. Viháncoló, behódoló, csúszó-mászó viselkedésével Jánost könnyen meggyőzte arról, ha nem is konkrétan, de háttérből írányítva, hogy nincs szüksége Jánosnak rám. De olyan jól megvoltak ők kettesben így eddig is az elmúlt 10 évben. Annyira szép volt ez a kapcsolatuk eddig is. Telis-tele viháncolásokkal, ön és egymásnak hazudozásokkal a valódi érzelmekről. Annyira tökéletes és sérthetetlen ez a barát-barátságuk, minden titkukat tudják egymásról, mint kutyusok amikor egymás fenekét szaglásszák... Én meg nem csinálom amit kellene, és erre Margit hangosan kiabálva fel is hívta János figyelmét nem egyszer! " Az Ági nem csinálja amit mondtál János!" és nem vagyok csúszó-mászó, behódoló, viháncoló alattvaló, mint Margit. Az én őszinteségemre, éleslátásomra, -amivel átláttam rajtuk, az életükön és azon, mit gondolnak rólam, a környezetükről és a világról- itt (ott) nincs szükség. Ezért nekem "vesznem kell" kettejük tökéletesen tiszta és igaz "köréből" Igaz Urának szaggat nokedlit Margit, de Jánosról álmodozik közben. János meg miután megunta Margit pókházózását, vagy Margit rajongását, hódolatát vagy is-is ki tudja? felajánlotta Margitnak a barátságot, amit jobb híján Margit elfogadott. Azóta legjobb barát és barát-barátnők ők ketten, és természetesen elismerem, belátom és tudomásul veszem, nekem nincs közöttük helyem. Ezt János szóban is megerősítette! Soha többet a közelükbe ne menjek! és én ehhez tartom magam ezután. Szegény János élete egy Shakespeare dráma. Például több, mint 15 éve nem pókhálózott Gizivel ( lelke összetörtsége, magánya, csalódottsága, és bánata miatt jobb híján mással sem jó ideje! (állítólag, bár kétlem, beismerem én hosszú, hosszú évekig nem, éppen ugyanezen okok miatt) Falakat emelt önmaga köré, élete nagy részét számítógép előtt éli szobájába bezárkózva, idegenekkel játszadozva. Gyerekeinek ugyan példás, odaadó édesapja, de a kapcsolata velük sem épp felhőtlen és főleg nem őszinte. De Margit szerint nekem akkor sincs helyem János mellett, de még csak a közelében sem. Háááát majd Margit eldönti kinek van helye János mellett... És János úgy gondolja, az hogy nekem nincs helyem a közelében a saját döntése volt. Pedig nem. Súlyos befolyásoltság és Margitnak való megfelelési kényszer hatása alatt áll. Mert attól fél az utolsó ember aki még kitart mellette (Margit) is elhagyja őt és akkor totális lesz a magánya.
Pedig többen szeretik Jánost őszintén, mint azt ő képzelné. És ezeknek az embereknek a többsége beleértve önmagamat is sohasem hagynák magára őt. Na de majd Margit eldönti ki maradhat... Ha valaki kicsit is kedvesebb János számára, meginghat Margit hatalma János felett ezért az az ember nem maradhat!
Miután visszajött Margit a nokedliszaggatásból sos rohanva -és az anyaságot is megunta rippsz-roppsz egy hónap alatt- János kitett az életéből engem kb 2-3 héttel később... hmmm.. Lehet János is Margit "virágairól" álmodozott miközben az én "szirmaimat" szagolgatta épp... Talán ezt önmagának sem meri bevallani...
DE!
Ez a 34-35 év körüli nő profi. Tanulnom kellene tőle (is és János feleségétől is) azt kellene megtanulnom, hogyan kell egy férfit láncra verni, és tudta nélkül befolyásolva irányítani!
Ők ketten Gizi és Margit ebben nagyon profik. Én ehhez nem értek. És a férfiakhoz sem. Ezt már sohasem fogom megtanulni. Lehet kigulizom. Vagy írok egy esszét belőle:
Hogyan verjünk láncra egy férfit és hogyan irányítsuk a tudta nélkül? Margit és Gizi praktikái alapján. Írta: Én. Rendezte: az élet... 2017 04 30 3:33