agido74blog

Ma 1321. napja élek az Új világomban...

Közel egy éve nem írtam sem verset sem Blog bejegyzést. Nem voltam elég szomorú... ma estig

Nagyon sok minden történt 1321 nap elteltével, mégis semmi. Az életem a régi, de teljesen más. Különös keveréke ez az élet a réginek és az újnak.  Majdnem egy hónapja töltöttem be a 47. évem. Sok... Emlékszem amikor gyerek voltam, hüledezve néztük a 30 éves öreg nőket és elképzeltük mi is leszünk ilyen öregek. Azt gondoltam 47 éves koromra, már csak a rutin marad majd, talán lesznek unokáim, vasárnaponként kertészkedek, friss gyümölcsöt, zöldséget szedek a kertemben, eljönnek a gyerekek az unokák ebédre, csirkét sütök, sütit hozok a cukrászdából, eszünk beszélgetünk, nevetgélünk, szeretgetjük egymást, majd hazamennek. Én elmosogatok, megfürdök és az esti film alatt kifestem a körmeimet, éjjel odabújok a páromhoz és reggel boldogan megyek dolgozni...

Ebből csak annyi vált valóra, hogy van két imádott gyerekem...

Rutin helyett az élet számomra a tanulást, a folyamatos harcot, küzdelmet, kihívásokat tartogatta. Aikidó az életem, mindig el kell esnem és újra és újra és újra fel kell állnom, teljesen egyedül.

Az elképzeltek helyett, vasárnaponként nem csirkét sütök, hanem dolgozom, szinte minden vasárnap, Nincsenek unokáim a fiam 1200 km re él tőlem, és 2018 december 8 óta nem láttam őt... Magányos vagyok. Már nincs kertem, már nincs saját konyhám, sőt semmim sincs... semmim.

Tegnap megkaptam a nagy Ő -től, hogy: " Te olyanról még nem hallottál, hogy dolgozom?... Locsolás fűnyírás tudom nálad nincs"

Újra kitépte a szívem... általában heti egy két alkalommal megteszi, észre sem veszi, hogy rugdos... 

Locsolás, fűnyírás, munka...

Akkor mesélek...

Pilisen nőttem fel, egy komfort nélküli szoba konyhás, udvari wc-s picike, verandás, omladozó vályogházban 3. lánygyerekként. Sokmindenre emlékszem ebből az időből, pedig csak 5 éves koromig laktunk itt...

Emlékszem illatokra, falfesték szagra, Bip öblítő illatára, emlékszem egy sün családra akik a barna palackos gáztűzhely alatt vészeltek át egy telet, emlékszem nyarakra, telekre, emlékszem ragyogó tavaszokra, emlékszem tévés fudballmeccs közvetítések zajára, hófehér pörgös szoknyámra, csattogó fa pillangómra, amit tologattam. Kék vázas piros ülőkés triciklimre. Emlékszem anyám folyton a lakást súrolta vagy minket fürdetett, apám folyton a falat festette,mert penészedett. Volt egy kamrája apámnak a "műhely" telis-tele érdekes szerszámokkal. Emlékszem nagyapám eljött és szögeket egyenísetettek apámmal egy üllőn. Ma is hallom a kalapács csengését. Az 5 év szinte minden napjára emlékszem pelenkás koromtól. Tudom nem lehetne, de én emlékszem. Amikor megszülettem engem hazaküldek apámmal, anyám a korházban maradt. Emlékszem apám arcára amikor dajkált és ringatott és kétségbeesve mondogatta ne sírjak... Sírtam. Nagyon. Mindig. Emlékszem az illatára a szoba fényeire, a testvéreim hangjára, a TV zajára, az olajkályha duruzsolására. Apám szerint UFO vagyok, mert amikor a legapróbb részletességgel elmeséltem az emlékeim semmiben sem tévedtem. Minden olyan volt ahogy emlékeztem...  

5 éves voltam amikor átköltöztünk a szembe telekre épített Kádár kockba. Nagy kertje van. Iskolás koromban, amikor a testvéreim nem ott laktak, vagy nem voltak a közelben, én etettem délben a disznókat a csirkéket, szerettem a kertet locsolni, bár  csak játék volt számomra akkor még. Annyira kicsi voltam, hogy apám 3 vödörbe osztota el a disznók ebédjét, hogy elbírjam amihez vizet kellett tennem... A csirkéknek adtam inni enni, utána bementem a szobámba és nézegettem a dinoszauruszos könyveimet. Soha nem felejtem el, egy nyári nap iskola után annyira melegem volt, hogy bementem a szobámba és lefeküdtem a hűvősbe. Elaludtam... A 40 csirkéből 12 megdöglött... Elfelejtettem őket reggel kiengedni és suli után megitatni... Nagyon sírtam. Majd megszakadt a szívem, hogy miattam haltak meg kínok közt, mert én magammal törődtem... el se mertem képzelni mit élhettek át órákon keresztűl fulladozva. 8 éves voltam. Volt, hogy nagy melegben a tanárok hazaengedtek minket megitatni az állatokat, 31 gyerek volt az osztályban, szinte mindenkinek volt ilyen feladata ovis korától.... Ez akkoriban normális volt.

Soha többet nem foglalkoztam magammal. Mindig mindig mindig a feladatom az első. 12 szerencsétlen lélek bánta egyszer az önzésemet, mert nekem melegem volt és elaludtam

Vecsésen volt saját kertem is, imádtam. Orgonabokrok, sárgabarack, naspolya, szilva meggyfák az utcán, rózsabokrok...

Anyám sokszor mondogatta, vagy dolgozom, vagy tanulok... De leginkább dolgoznom kellett... A főállású munka 17 éves koromtól kísér és én még jól jártam. A legtöbb pilisi 14 éves korától dolgozik gyárban itt-ott.  Minden iskolámat munka és család mellett végeztem... Tanulok és dolgozom. Most épp a német nyelvet tanulom

1231 nap 1200 km

semmi sem változott az életemben és még is minden más.

Minden emlékem minden érzésem, minden tudásom velem jött. A múltat nem lehet letenni, mint egy batyut. Azt bizony az ember cipeli, míg él. Magammal hoztam a magányom, a kétségeim a fájdalmaim. Jött velem minden könnyem, minden bánatom.  Ezt mondogatom egy ismerősnek is. Hiába válik az élete a régi fog maradni, mert a válópere csak formalitás. Van már egy rutinja az életében, amiben nincs benne a felesége közel 20 éve. A válás után sem lesz másképp, mint most van, csak a felesége szuszogását nem fogja hallani  De nem hallgat rám... Ebben sem. 

Érdekes hely ahol lakom. Rengeteg magyart ismerhettem meg, a közel 4 év alatt és kivétel nélkül mindenki kedves volt velem. Szinte mindenkivel újra és újra találkozom. Támogatnak, segítenek, mosolyognak. A mosolyuk valódi. Nem képmutató és nem hazug!  Itt nagyon sokat kell dolgozni, az elvárások magasabbak, mint Magyaroszágon, és egy idegen nyelven kell boldogulni, mégis az ember ha kér kap segítséget más magyaroktól. Szeretem őket, a tágabb családom lett egyikük másikuk. Erősek, képzett gladiátorok. Mindenkinek megvan a maga kis "vályogháza" sokan cipelenek olyan keresztet ami alatt még én is összerogynék, ők mégis mosolyognak, mert itt már jó helyen vannak. Güriznek Mcdonald'sban Burger Kingben, építkezéseken, éttermekben, boltokban cipekszenek Home Office-ban görnyednek a laptop előtt estig, vagy épp kibelezett autók alatt fekszenek, beteg emberek nyűgjeit hallgatják, vagy mindenki ügyes bajos hivatali ügyeit intézik türelemmel. Mindenki teszi a dolgát és nem panaszkodik. Az életük egyiküknek sem sétagalopp és itt szinte mindenki albérletben lakik, aki nem az is fizeti a bankhitelt...  Ahogy Magyarországon... csak hogy

Ma megnéztem a magyar TV hiradót. A magyar Tv-ből ömlik a gyűlölet... Az emberek frusztráltak, idegesek, a politika  veszett farkasokat faragott az emberekből, akiket egymásnak ugrasztott... 

Itt még a Covid oltás sem vet szakadékot két ember közé, sem a homoszexualitás sem a politika. Láttam német és svájci választási kampányokat.  A plakátok nemhogy letépve, de egymás mellett sorkozva voltak szép nyugisan. Mindegyik bántatlanul. Azért mert nem értenek egyet valamelyikkel, még nem vandálkodják össze. Vállatránt elmondja a véleményét, de nem akarja megölni, lámpavasra  lógatni, hátravinni fejbe lőni a másikat, csak mert mást gondol, ahogy sajnálatos módón ezt tapasztalom az otthon maradottaknál. Fura világ lett Magyarország. Fenyegetésekkel, hazugságokkal, egymásra mutogatással, képmutatással teli "Háborús övezet" Magyar lett a magyar farkasa. Ok szinte nem is kell, elég ha a szomszédnak 3 évvel fiatalabb kocsija van.... Átmegy rajtad az autó, mert piros lámpánál beállsz elé robogóval. Verekedés van egy parkolóhely miatt.... Agyrém. Mi történ Magyarországgal? Kifordult önmagából. Pedig pont azok a legcsendesebbek akik már éheznek. A leghangosabbak azok aki a biztonságos kényelmes, meleg lakásaikból, elegendő megtakarítással, jóllakva Facebook harcosokká léptették elő magukat, de egy 6 hónapos kiküldetés reményében meghazudtolva önmagukat, képmutatón kezdik a kormány ellenes kiirásaikat szégyellni... Lehet addig semkellett volna lámpavasakat emlegetve fröcskölődni, csak tudomásul venni más vélemény is van, és kulturáltan elmondani a saját véleményét. Egy 6 hónapos alig fizető munka miatt saját magukat is meghazuttolják... Képmutatás, hazugságok, irigység, agresszió, frusztráltság... 

Elveszítettem a Hazám. Már nem az aminek lennie kellene...  szerintem aki tud menekül onnan...

Mindez néhány megalomán politikus hatalomvágya miatt... 

Persze vannak, akik megtalálják Magyarországon azt, amire én itt leltem. A nyugalmat, a biztonságot, a holnapot... 

Egy kedves ismerős hazaköltözik. Megértem őt, és szurkolok neki, hogy megtalálja otthon, amit keres. Remélem mosolyokkal is fog találkozni...

Akármit olvasok Magyarországról, az agresszió... Így vagy úgy de agresszió. 

Szomorú vagyok. Elhagytam a Hazám önként egy férfi miatt, de most úgy érzem a politika elvette tőlem...

Akármit olvasok Magyarországról, az agresszió... Így vagy úgy de agresszió. 

Mivé lettél kedves Hazám? 

2021 06.08 04:02 "AKI"-nek  Folytatás következik...