Tegnap meghalt a kutyánk. 15 éves volt, emberi években. Amikor Vecsésre költöztünk akkor fogadtuk be. Valaki kitette az utcára, kb. 1 éves volt talán kevesebb. Egy ideje kóborolt a házunk körül de én nem akartam kutyát. Beengedtem a kertbe a gyerekek kérésére, adtam neki enni és gondoltam majd…
Megfájdult a fejem ma délután, de még reggel közvetlen az ébredés után hátulról és orvul rám támadott a lustaság, és leterített... Hagytam... Ma csak tejbegrízt főztem a gyerekeknek. Nem is mosogattam, pedig csak egy gombot kellene megnyomni. NEM akarom megnyomni azt a gombot. Ma nem. Szomjas…
fotó: https://hu.pinterest.com/pin/507288345497324746/
MERJÜNK AKARNI BOLDOGNAK LENNI...ÉS TEGYÜNK IS ÉRTE
Szülőnek lenni hivatás...
elhivatottság, a legnehezebb munka, a legmerészebb vállalkozás, a legnagyobb kihívás az életben, igazi próbatétel... “egy szép feladat”…
