2132. Ennyi nap telt el, amióta elhagytam a hazámat. De már csak években számolom, kb. az első 500 napot számoltam napokban, majd hónapokban, ma már azt mondom lassan 6 év. 2132 nap és éjszaka éppen elegendő volt számomra, hogy majdnem otthonomnak érezzem ezt a tájat. Otthonosan, szeretettel…
Mert mindennek ára van!
Amikor kicsi gyerek voltam, nagyon sokat lebzseltem felnőttek között. Figyeltem őket. Főleg a férfiakat. Rejtély volt előttem A FÉRFI! (még ma is az) Csak lánygyerekek voltak a családban... Figyeltem a családomban élő férfiak viselkedését, a hangszín változásaikat.…
Megfájdult a fejem ma délután, de még reggel közvetlen az ébredés után hátulról és orvul rám támadott a lustaság, és leterített... Hagytam... Ma csak tejbegrízt főztem a gyerekeknek. Nem is mosogattam, pedig csak egy gombot kellene megnyomni. NEM akarom megnyomni azt a gombot. Ma nem. Szomjas…
