agido74blog

12 perc múlva vasárnap lesz. Annyira fáradt vagyok, hogy nem tudok aludni. A kimerültség tart ébren. Vagy a telihold... ki tudja...

Délután sütisütés közben egy nagyon szép vers jutott eszembe. Arról szól, hogy álmomban a csillagok között járok, kóborlok a Mennyország kapuját keresve, de még zárva találom. Leülök türelmesen, és lenézek az égből a földre. Tulajdonképp visszanézek az eddigi életemre, miközben arra várok, hogy beengedjenek a Mennyországba, ahonnan nincs visszaút.

Nem ment. Nem találtam a rímeket...

Boldog családi élet a tejfölök és a margarinok között...

Schubertet hallgatok. Nagyon szeretem...

Viszonylag korán keltem ma, 7 óra könyékén. Kicsit pihentem fürdés közben a vízben, és elmentem a Tescóba. 20 perc alatt bevásároltam. Egy kissé bosszantó dolgot tapasztaltam, ami eszembe juttatott néhány régebbi dolgot.

Számomra a bevásárlás egy felesleges időtöltés. Legszívesebben online vásárolnék meg mindent, a Tesco házhoz szállítás gondolatával még csak barátkozom, de előbb utóbb napi rutin lesz az életemben. Tudom.

Tehát szupermarket. Besétálok, felkapom a kézi kosarat, illetve tolom magam előtt, a gurulós kis kék ládikát és a gondolataimban elmerülve indulok a sorok között. Agyrém, amikor átrendezik az áruházat. Szeretem tudni csukott szemmel is, mit hol találok. Margarin, hátsó rész, 7 sor vége bal oldal. Felső sor Vénusz, alatta Ráma, alatta TS saját márka legalsó sor no name margarinok, jobb alsó sarok élesztő kocka... Rama tégla margarin, élesztő a kosárban. Tovább száguldás. Tojás. Két sorral arrébb. Liszt, még 2 sor... stb.... Önkiszolgáló pénztárgép - kivétel nélkül mindig-, bankkártyás fizetés és érkezésemtől számítva 20. percre újra a parkolóban vagyok... Vagyis szerettem volna.

Igen ám, de...

Valószínűleg csak az én tudatom nem elég fejlett ahhoz, hogy megértsem az emberek vásárlási szokásait. Mindenesetre fel nem fogom, miért kell egy szupermarketben eljátszani a boldog családot? Papa mama, esetleg gyerekek is, cirógatva gurigatják a nagy kocsit, ami persze üres, javarészt csak támaszkodnak rá, és olyan tempóval haladnak előre ami már visszafele járásnak tűnik messziről. Kerülgetnem kellett a szupermarket közepén ácsorgó komplett családokat, illetve házas, vagy “ház nélküli” párokat, hangosan kérve őket arra, engedjék már meg hogy én a szupermarketet arra a funkcióra használjam amire kitalálták, tehát vásárlásra, és nem boldog családot megjátszásra.

Néhány éve ugyanebben az áruházban kasszásként dolgoztam csak a karácsonyi időszakra fix határidővel. Nagyon szerettem. A vásárolók is szerettek engem, amit tudtomra is adtak. Például úgy, hogy rohadt hosszú sor állt folyton a kasszám előtt. Amikor kértem a kedves vásárlót, hogy fáradjon másik kasszához, mert még másik 8 kassza is nyitva van, azt felelték köszönik szépen ők megvárnak engem. (hurrá ugyanazért a pénzért a szomszéd malmozik én meg kinyiffanok.. :) persze jól esett) És sorban álltak 15-20 percet azért, hogy nálam fizessenek. Pedig volt olyan vásárlóm, akinek konkrétan 3 üveg borát törtem össze egyszerre és abból 2 már nem volt raktáron... Volt akinek pontosan 3 db 2 kg körüli megölt pontyát életre keltettem a kasszánál, akik ennek örömére a tescos szatyorból kiugrálva a kasszák között ficánkoltak a medencét keresve. Több, mint negyed óráig, 2 biztonsági őr, 6 vásárló kergette őket, mire újra szatyorba kerültek. Halálos volt, ahogy szurkolótáborok alakultak egy-egy hal körül: Ott van, nem amott. Csúszik, vigyázz! Kicsúszott, megvan! Nincs meg! Megszökik!!! Volt aki a halnak szurkolt, és kiabált: “.. fuss forest fuss...”(ja az én voltam) LOL. 2 hölgy 2 teli kosárral volt a halak gazdája. Mire a halak a futószalagra kerültek, minden tétel a kasszában volt (k@rva gyorsan kasszáztam :) utolsó tétel a halak. Bepittyegem...Rendszerleállás... A 13.számú kasszám, december 13.-án 13 óra környékén nem szimplán leállt, hanem összeomlott másnap cserélték, de fizetni nem tudtak ennél a kasszánál ezért immár élő halakkal és 2 kipakolt kosár tartalmával együtt a 15-ös kasszába települtem. (egyébként röpke egy hónap alatt 3 kasszát cseréltek alólam... azt mondták egész évben nem cseréltek ennyit, de mind szoftverhibás volt, tehát nem én csesztem tönkre... talán, de nem marasztaltak a szerződés lejártakor ) A sor meg jött velem a 15-ös kasszához, sőt “jenkik” is beépültek a sorba a halas mutatványom hatására, de röhögés az volt akkora... A két hölgy leizzadt a hal vadászat, a 13-as kasszából 15-be költözéstől és a röhögéstől. A végére jutottunk. Fizetnek, majd azt mondja az egyik hölgy nekem, és ma még lesz 4 temetése!! ???? kiderült temetkezési vállalkozók . Volt olyan vásárló, akire rászóltam, és volt akit rendre utasítottam, mégis “engem akartak” újra.

A következőképp kell engem elképzelni a tesco kasszájában karácsony környékén:

-Mindig tiszta, vasalt egyenruha

-Mindig álltam, nem tudtam a pultra fekve kasszázni

-Hajam két ágba befonva, piros orrú rénszarvas hajgumi a végén, ugyanilyen csattok kétoldalt a fülem fölött, mézeskalács házikós fülbevaló, smink természetesen, rúzzsal...

- őszinte mosoly (szerettem ott lenni)

-néha dúdoláztam... feliz navidad-ot

Észrevettem, hogy mennyire nyilvánvaló, amikor egy pár szexes éjszaka után jön vásárolni. Ez a nap általában a szombat reggel volt. Tehát péntek este megy a móka leginkább. De tapasztaltam rengeteg gusztustalan dolgot. A “ fogd be a pofád” -tól kezdve az “itt hagylak és bazd meg”-ig volt minden. Szinte mindig a nők voltak azok, akik nagy boldog családi bevásárlást akartak, a férfiak rühellték. De had lássa a világ, milyen boldogok is vagyunk együtt, Hmmm néézd apa, akciós a tejföl. Vegyünk??? ÉS smile. :) Apa sört akart, de akkor nem marad pénz túrórudira, de annak a büdös kölöknek kár a belébe a rudi, úgyis tele van cukorral. És a gyerek úgyis beéri egy pofonnal.

A legtöbb dolog amit eladtam az az alkohol volt. Mindig. Az alkohol mennyisége meghaladta a tej, a cukor, és minden hasonló eladott árucikk mennyiségét. A vásárlók 85-90%-nak a kosarában van alkohol. Második helyen a kutya-macska táp volt. Majd nézzétek a kosarakat. Érdekes az a világ, ahol a bevásárló központokban a bébiételekből fél-negyed sort tartanak, de az állateledelből 2-4 sor is kevés. Ahol az alkoholos sorok száma mindig meghaladja a tejtermékes sorokét....

Kifordult világ ez. Részegen ajnározzuk a macskánkat, miközben a gyerek sír egy túrórudiért, de arra nincs pénz, mert még dohányboltba is menni kell... Undorító dolgokat is tapasztaltam. Hogyan alázzák meg szülők közösen a gyerekeiket, a férfi a nőt, és gyakran a nő is megalázza a férfit, eljátszva nekem, a kasszásnak, milyen nagy hatalma van a másik felett, vagy mennyire odafigyelő szülő, csak hát ez a gyerek olyan hülye, hiába mondom neki, hogy kuss, nem akar kussolni, csak hajtogatja, hogy pisilni kell...

Utálom, és mindig is utáltam a családi bevásárlásokat. Mi a francnak megy több ember feleslegesen, megvenni 1 kg kenyeret egy amúgy is túlzsúfolt bevásárlóközpontba? Fogd a slusszkulcsot és vásárolj be. Mára a bevásárlás pofavizit lett. Jaj itt a Gizi, meg a János, látod apa hogy mennyire szeretik egymást? hmmm De szép szerelmes pár még 30 év után is ketten jöttek megvenni a vajat, látod?... Pedig Gizi és János szerelmét már ismerjük a Mert a szerelmet tanulni kell 0.részéből...Megtörtént, tanúja voltam, véletlenül épp akkor léptem be az üzletbe én is, én természetesen egyedül voltam. Gizi és János szombat este a Lidl-ben a pékárunál ácsorog és figyeltem, legalább 2 percig néztek ketten egy péksüteményt. Csak nézték. Vagyis Gizi nézte János lehajtott fejjel szomorkodott. Gizike megszólal: Hmmm szerinted vegyünk a három gyereknek? Az élet nagy kérdése. A hegyen lakunk egy k@rva nagy házban, solar a háztetőn, vegyünk vajon a három gyereknek 65 ft-ért péksüteményt??? Hmmm vajon? El ne siesd! Gondold végig alaposan!!! János még szomorúbb lett az orra a térdéig lógott, egy szót sem szólt, de minden gondolata hallható volt: “fáj az élet” János mindent megtesz Gizinek, ugrik ebédre, meglepi szülinapján, elmegy vele nyaralni és soha, de soha sem mond neki ellent, csak ne legyen vita. Féltve őrzi kis titkait, nehogy balhé legyen... Körülnéz egy puszi előtt... Nem akar konfliktust Gizivel, mert fél a vitáktól... Retteg.... Mert már belefáradt....Ezért is hagyta, hogy a fia 15 évig az anyjával aludjon. És minden mást is ezért tűr, pl, a gyerek több napos fájdalmaira a anya gyógyszert ad, orvoshoz nem viszi csak 3 nappal később. Vesekő. Sebaj túlélte. Véres vizelet, kórházi ápolás után, az se számít a gyerek túléli majd valahogy, ahogy a félig levált méhlepényt is túlélte a fiúcska. Igaz Gizi Jánosnak se hívott orvost, pedig János annyira rosszul volt, hogy kérte a feleségét hívjon orvost. De Gizi gondolta, nem lehet nagy a baj, mert még beszél... Másnap vitte be Jánost ügyeletre akit benn tartottak...Csodálatos ez az asszony... hááát nem????

János nagyon aprónak tűnt Gizi mellett ott a Lidl pékáru részlegén... Csak egy megfáradt öregember volt. Megszakadt érte a szívem.... ismét...

Van egy ismerősöm, akitől elvált a férje, és újra megnősült. A feleség egyedül maradt egy 10 éves és egy kamasz gyerekkel. Anyagi okok miatt a kerti kis házba albérlő jött Addig-addig járt a nyakára a férfinak, míg végül összegabalyodtak. Mindent eltűrt a férfinak, csakhogy el ne tűnjön az életéből. Kérdezem egyszer tőle: Te “Jolán” miért ragaszkodsz ahhoz, hogy legyen valakid, aki bárki is lehet, ennyire félsz attól. hogy egyedül maradsz? Válasz: “Mert olyan rossz volt nézni, hogy amikor vásárolni megyek, mindenki a párjával összebújva tolja a kocsit, én meg egyedül... “ Mondom neki: “Ja persze, a tescoban összebújnak, a bevásárlás előtt már jól kiveszekedték magukat. Vagy utána fognak. Ahogy mi is szoktuk Attilával. Menjünk már, induljunk, miért nem vetted megmúlt héten? Hol a szemüvegem, már megint hülye vagy... Nem adok pénzt fizesd te, te ingyenélő kurva.... Mert te felejtetted el, mert olyan hülye vagy, csak dolgozom dolgozom, te meg egy nap alatt elköltöd stb... Te Jolán, hidd el, miután a bevásárlókocsin összebujtak, otthon a férfi leül számítógépezni a, a gyerekek szintén, a feleség meg bekapcsolja a tv-t, és külön fog aludni mindenki...

Életem egyik nagyon fontos része volt, amikor egy olasz családnak dolgoztam. Nem csak dolgoztam nekik, szinte köztük éltem. Nincs még egy olyan nem családtag aki annyi családi dolgot tud róluk, mint én. 5 gyerek van 33 és 43 év közöttiek, 2 lány 3 fiú. Szerettem, szeretem őket. Bármit megtennék értük, bármit, akármit, és sok mindent be is vállaltam. A szülők 65 körüliek. Minden péntek este, ez a házaspár beül a kocsiba és elmennek vacsorázni. Mindig. Azt mondta nekem az apuka, ez nagyon fontos, mert ilyenkor megbeszél mindent a feleségével. Szerinte minden házaspárnak kell egy ilyen este, amikor nem otthon vannak, és beszélgetnek, kettesben. És soha sem hagyná ki. A vacsora úgy kezdődik, hogy délután a férj elmegy a virágboltba és hoz egy csokor virágot a feleségének. Megcsókolja, beülteti a kocsiba és elmennek vacsorázni. Ketten. szigorúan csak ketten.... Nem a Tescóba, nem az Ikeába... egy étteremben, nyugiban, kettesben, romantikázva... Emberi, szeretetteljes, figyelmes, tökéletes megoldás. A legtökéletesebb. Az ex-emmel soha sem voltam vacsorázni a 24 év alatt. Egyszer sem... Ő ragaszkodott a családi tescózásokhoz...

2016.20.16 02:23 Mert a szerelmet és az életet tanulni kell. Tanulni olyanoktól, akik nálunk tapasztaltabbak....