agido74blog

Fotó: The Fool is a painting by Penny Golledge 

2017. 03.04 kezdet

Vajon mennyit ér az élet?

Szerintem egyetlen lélegzetvételnyit....

ma április 6.-a van 19:20 perc. Ez egy igen komplikált írás, ilyet még nem csináltam soha hetek óta írok valamit. Általában egyszuszra írom meg a kis irományaim...
de eeezzz...
ez kifogott rajtam!
Önmagamról írok... őszintén
Mivel több részletben írok, kicsit szétszórt lesz... Már most nincs ihletem sem kedvem abban a stílusban írni, amiben elkezdtem...

március 04: Érdekes dilemmám van... magamról. Írtam néhány esszé szerű "izét" olyan emberekről akiket úgy tűnhet, kigúnyoltam... pl Gizi és János esete, akik x éve csak lakótársak, de a világnak eljátsszák a családot... " nekem családom van" házastársától külön kasszán külön ágyban évtizedek óta, egyik gyerek nem áll vele szóba, másik gyerek a szemébe hazudik, stb...de együtt veszik az akciós vajat a Tescoban. Nem bántásként írtam, hanem ébresztőnek szántam, de több ilyen kritikus írásom is van. Az egyik kedves "lelki terrorista" barátnőm (világosan és tisztán látja a dolgokat és kíméletlenül őszinte) azt mondta néhány hónapja, hogy másokat olyan kegyetlenül őszintén tudok kritizálni és analizálni, mikor írok végre magamról egy önkritikus esszét. "-Ha másoknak tükröt tartasz, akkor igazán itt az ideje, hogy önmagad felé is fordítsd ezt a tükröt, és nézz bele..." Magadhoz is képes vagy kíméletlenül őszinte lenni, vagy önmagadnak hazudsz?

Kedves “lelki terrorista” bartnén! A válaszom:

Hazudok önmagamnak! És a világnak is!

Most kiderül bele tudok-e nézni a saját tükrömbe....

Sokféle jelzővel illettek már engem:

Nem túl okos, infantilis prostituált.... Az egyik vélemény (a prostituált szót használta, mert ugye, ha azt mondom szellentés az kevésbé büdös, mintha azt mondom fing) Igazából kedveltem ezt a férfit. És most hazudtam. Sokkal több volt, mint szimpla kedvelés. És én legabább olyan nagy hatással voltam rá, mint ő énrám, sőt! szegény ember :(...

Flepnis, őrült, aki fordítva ül a lovon...másik vélemény (egyébkét abban a helyzetben valóban fordítva ültem a lovon, de ezt már megbeszéltem vele) Kedves ficó, rettentő mély érzelmekkel, sérülékeny lélekkel, hatalmas szívvel. Gyönyörű, értelmes gyerekei vannak, akiket nagyon szeretek

Habókos bolond,... ilyet is mondtak rólam

Ingyenélő rohadt kurva... még most is hallom

Tiszteletlen vagyok, aki elfelejtette mennyi jót kapott... Mennyit is?

Agi, you are a crazy fool, what are you doing here???...

de legalább tanultam tőle angolul kicsit, bár a szókincsem egy bizonyos témára korlátozódik... igen a főzésre... LOL a what are you doing here arra a helyzetre vonatkozott szerintem, de nem biztos amikor bemásztam egy budai társasház kertjébe, ahol lakott! Csak mert beejtettem a mobilom nnnaaa!!! A kerítéstől kb 8 méterre pottyant le és egy fára felmászva találtam meg...ha már ott vagyok, felkapaszkodva benéztem az első emeleti lakásába...kerestem a telefonom...talán észrevett, nem biztos... jahh a faág belógott az erkélyére, ő meg tévézett a nappaliban... Volt tervem is, ha észrevesz csak annyit válaszolok majd, ha megkérdezi mit csinálok itt: nothing...és elegánsan távozok majd az erkélyén keresztül a bejárati ajtaján, mindig nyitva volt, sohasem zárta amikor otthon volt... (természetesen szex után és órákkal később...ha már ott lógok az erkélyén...) eredetileg is ezért jöttem volna csak meg akartam győződni, hogy nem épp egy másik nővel van...tudom telefon, de akkor még nem ment az angol, és egyébként is épp elveszőben volt a mobilom...Egyébként akkor nem buktam le, ezért szex sem volt. Egy másik alkalommal viszont lebuktam, kinézett az ablakon, én meg álltam a bejárat előtt be akartam csöngetni, de akkor valóban egy másik nővel volt. Semmi probléma, beültem a kocsiba indulás haza... gondoltam én, de amíg a parkolóba értem a kocsimhoz, kb 5 perc addig ő lejött az első emeletről, kiparkolt a mélygarázsból, megkerülte a háztömböt és beállt elém keresztbe, hogy ne tudjak elmenni... Kikerültem, megfordultam, utánam jött, megint keresztbe állt, úgy, hogy elzárta a forgalmat és az autósok nem tudtak haladni de ez őt nem zavarta (DT rendszáma volt...) Persze közben veszekedtünk, illetve ő mondta a magáét én meg a magamét... mindezt angolul (addigra megtanított) letekert ablak mellett, őrjöngve. Én magyarul is káromkodtam, de azt értette. Próbáltam elmenni ő nem engedett. Beállt elém keresztbe folyton. Taktikát váltottam. Neki egy böhöm nagy Mercedese volt, nekem egy kicsi Matizom ezt kihasználva egy szűk utcában hirtelen megfordultam, neki tovább kellett menni, nem fért el. Ez kb. fél órát ment így... Megálltam és műszaki hibát színlelve felnyitottam a motorház tetőt. Kiszáll a kocsiból, elindult felém... Amikor elég messze került a kocsijától beültem elindultam... Beállt elém, meg sem mozdult, majdnem elütöttem alig bírtam megállni... Nem hittem el. Akkor feladtam. Beszélgettünk. Azt mondja Agi, vége van. mondtam neki.Rendben csak ek ezt akartam hallani, had menjek haza. Még egy órát beszélgettünk. Mindezalatt a másfél óra alatt a másik nő fent várta a lakásba. Azzal az ürüggyel jött le, hogy lehozza a szemetet. Hát nem tudom, amikor velem volt abból a helyiségből sem volt hajlandó kimenni, ahol én voltam. Ha wc-re mentem felugrott és a kezembe nyomott egy frissen mosott törölközőt, hogy majd a kézmosás után azt használjam, és tuti várt egy tea mire visszaértem, és persze egy mosoly...Egyébként az autós üldözésben profi vagyok de ez egy másik story itt defektet kaptam a végén... (vele azóta sem beszéltem, illetve két hónappal ezelőtt beszéltünk, hosszú évek után először, de csak emailben...) Mánián a leskelődés... nem tudok leszokni róla :)

Túl agilis, szeleburdi, akinek elgurult a gyógyszere...

Ez nagyon fájt...a szeleburdi fájt...mert telibe talált. Ráadásul egy olyan valaki mondta aki ha csak a lábamra lépne szándékosan abba is belehalnék... Egy hónapig nem szóltam hozzá, és töröltem őt Face-ről, ami nálam nagy dolog, ha valakit innen törlök, az eláshatja magát...töröltem, mert szeleburdi vagyok...

Már írom néhány napja ezt az önkritikát és időközben beesett egy újabb verzió tőle:

"te H liba, :)"

így mosolygós fejjel nagy H betűvel... Én is mosolyogtam... Szerettem volna megkérdezni az illetőt, mit is takar pontosan a "H", de inkább kitalálom magam. Hisztis? vagy Hülye? Habókos? Hangyás? Vagy Húúú, de megdugnálak? neeem ez tuti nem, mert ismerem őt, nem adja magát könnyen, évtizedeket kell rá várni, majd ismét évtizedeket és akkor is csak egyetlen alkalomra adja magát. De az az egy az olyan... hogy megéri várni 20 évet :) De erről is lemondhatok örökre, mert csak egy H liba vagyok. Tehát, mit is rejthet ez a "H"? Harapós? (erről mesélhetnék kedves "H liba" úrnak.. ugye kedves?) Haszontalan? Hatalmas, Hat almás? Tudom már! Hajóskapitány, mint Jack Sperrow, csak én nem veréb vagyok, mint sperrow, hanem liba... De szerintem a befutó a "Halszagú" amióta halárus költőnő vagyok :) ááá Hagyjuk...

(április 06: azóta "H.liba :) " úr kitiltott az életéből... mert visszaéltem a bizalmával... Erről olvashattatok... ez van.)

A fenti vélemények kivétel nélkül férfiak véleményei... Férfiaké, akik közelébe sodort az élet szele, és akiket kivétel nélkül kedvelek a mai napig, sőt van aki ennél sokkal mélyebben él bennem, egyvalaki úgymond "öröktől örökké". Ezeket a véleményeket a szemembe mondták, nem másokon keresztül jutott el hozzám és talán igazuk van.

Néha mondják férfiak, hogy "jó csaj vagy" és mondták jónéhányan, hogy rendelkezésemre állnak szexre bármikor... ilyen mindíg van. Még telefonálnom sem kell, a fűből nőnek ki, szó szerint. Néha csak jön egy-egy telefon: Szia itt vagyok a kapudban! (tök vidám hangon...) mire én: Szia! De jó! -Kijössz egy pár percre? Mire én: Te ki vagy egyébként?Bejutni meg sem próbálnak... LOL Konkrétan megmondta egyszer egy férfi, 37-38 éves koromban, hogy a homlokomra az van tetoválva: "dugjál meg". Ő ezt látja rajtam, és valószínűleg a férfiak többsége ezt látja... Hát remek... Mégsem teszi meg egyikőjük sem. LOL Ja igen mert a tetoválás, és a férfi között ÉN állok, és férfi legyen a talpán aki engem képes elviselni, kibírni, vagy nekem megfelelni!

Terrorista barátnőmet -akinél többet rólam, még én magam sem tudok- megkérdeztem, ha jellemeznie kellene engem, hogyan jellemezne? Válasz:

"Téboly"

Egy nagy röhögés után kértem, ezt a véleményét fejtse ki. Nem értettem pontosan ez az életemre vonatkozik (ami valóban téboly) vagy a jellememre. Kifejtette:

"felemel és földhöz csap"

'örömmel tölt el" "kétségbe ejt"

"megijeszt" "izgat" "nyugtalanít"

"félelemmel tölt el"

"hol jó hol rossz"

Megszámoltam: a tíz jelzőből csak kettő pozitív. Tehát 80%-ban félelmetes, ijesztő, kétségbeejtő...stb vagyok...TÉBOLY... a humort kihagytad! az is van bennem... :)

Önkritikát gyakorolni úgy gondolom nem úgy lehet, ha az ember különböző jelzőkkel illeti magát.

A tettei beszélnek az ember helyett.

Megosztok most veletek néhányat, amit soha, de soha nem akartam elmesélni senkinek. A háttér információkkal együtt. Például az alábbi történetet a szomszéd lánnyal meghagyom, de kiegészítem, mert ezt amit most olvastok később írom, mint magát a történetet. Megosztom veletek ezt a tettem, mert évtizedekig nyomasztott. Viszont, amikor írtam elszégyelltem magam, saját magam előtt és kihagytam az igazságot, ami a következő: Azért tettem amit tettem, mert azt gondoltam róla irigy. Mert amikor átmentünk hozzá, mindig sok csokija volt, és nem igen akaródzott neki adni belőle... Bocsásson meg nekem még a legutolsó angyal is az égben. Nem volt az, és ezt akkor az anyu el is magyarázta nekem, amit meg is értettem, és olyan lelkiismeret furdalásom volt évtizedeken keresztül, hogy most is ezt ecsetelem épp... Leírni nem mertem még néhány nappal ezelőtt sem, hogy azt gondoltam róla irigy, pedig tudom nem volt az. Sokat gondolkoztam le merjem-e írni, mert ezt ő is olvassa... Bocsánatot kérek tőled! Ne haragudj rám kérlek, megbántam nagyon, amit csináltam!

A tettem:

Gyerekkoromban lakott a szomszédunkban egy kislány, nagyjából velem egyidős. Már többször meséltem, hogy akkoriban szinte minden szomszéd szegről-végről a rokonom volt. Ő nem volt a rokonom. Sokat játszottunk együtt, a nagymamája nevelte, mert édesanyját baleset érte amikor Ő pici volt. Egyszer megkérdeztem tőle, emlékszik-e az anyukájára? Soha nem fogom elfelejteni amit válaszolt és ahogyan azt mondta... Emlékszik, részletekre....

Tehát 1979 vagy '80 november. Akkoriban igazi novemberek voltak, fagyos, ködös, szürke novemberek... Az apu valamilyen oknál fogva a kerti slagot nem szerelte le. Felcsillant a szemem, el sem zárta vajon a vizet? Kipróbáltam... Nem zárta el. Azonnal megszerveztem a dolgot. Unokahúgom átment Hozzájuk, áthívta játszani, a másik unokahúgom falazott nekünk a felnőtteknél...Ők nem tudták mit szervezek, de már nem emlékszem.

Ő átjött én a hátam mögött tartottam a slagot és amikor a közelembe ért lelocsoltam... (mert nem olyan volt, mint mi, mert ő irigy volt...) Nagyon megbántam, és nagyon sajnáltam őt.... 30 évvel később kértem tőle bocsánatot.... Azt mondta gyerekek voltunk. És valóban...Csakhogy

A gyerekkori énünk, amikor felnövünk csak testet "cserél" lelket nem....

1980. Az iskolában az első osztályban 35-en voltunk kezdetben. Másodikban, már csak 31-en. Átszervezések miatt és mert volt egy lány, aki beteg volt. Leukémiás. Soha sem fogom elfelejteni. Parókát hordott és az ekcémája miatt rengeteg seb volt rajta.

Én nem tudtam, hogy parókája van, és beteg. Az első sorba ültette Vass Lajosné a tanítónéni. Senki sem akart mellé ülni, senki csak én. Rengeteget beszélgettünk hazafelé az iskolából. Túl sokat volt kórházban ezért az első osztályt kétszer járta. Meggyógyult, ma már anyuka. Az egyik fiú egyszer meghúzta a parókáját, ahogy ült a padban szünetben ami félre csúszott...Kinevette. A kislány csak csendben visszahúzta a parókát és elkezdek potyogni a könnyei...Akkor jöttem rá... A fiút megvertem, nagyon megvertem, letepertem a földre, összekarmoltam az arcát az egyik kezemmel a nyakát szorítottam és a másikkal kitéptem a haját. Senki sem tudta megfékezni a dühömet...senki..Szó nélkül csendben tettem mindezt... A fiú anyukája kiverte a balhét... 1980-ban épp, hogy elértem az iskolaérettséghez kötelező testsúlyt és testmagasságot, ami 120 cm és 20 kg volt...

A dühöm fékezhetetlen... Tudom.

Többen tapasztalták már. Törött kéz, betört orr... van egy-két ilyesmi, amit én okoztam. Kivétel nélkül minden esetben igazságtalanság miatt. Egyszer önvédelemből, a kéztörés önvédelem volt. Fékezhetetlen a dühöm, mert ilyen esetekben egyszerűen nem akarom fékezni... Szabadjára engedem... "Csak a ne ölj" van bennem, de azon kívül bármit.. Persze legtöbben erősebbek nálam... tapasztaltam, így könnyen elbántak velem... Ráadásul, tapasztalataim alapján, nem merek senkinek neki esni teljes dühömmel... Inkább hagyom magam. Nagyon sokat verekedtem az iskolában. De csak fiúkkal.

Amikor aikido edzésekre jártam Pestre (ma már így múlt időben, mert ismét "gazdátlan ronin" lettem a "visszaéltél a bizalmammal" kitiltás miatt...) rendszerint éjjel közlekedtem. Köki, Nyugati. 1988-és 1992 környékén ezek még nem voltak bekamerázva.) Rengeteg támadás ért. Késsel 4, gázpisztollyal 1, egy másik pisztollyal amit nem tudtam beazonosítani 1 támadás, puszta kézzel nem emlékszem mennyi de szinte hetente. Egy-kettő emlékezetes volt. Mesélek néhányat:

Az egyik nagy kedvenc:

Ágika hajnali 4 órakor a nyár közepén, megunta a bulizást és az akkor divatos miniszoknyában, magassarkú szandiban, alig blúzban melltartó nélkül (akkor még nem volt rá szükség) tipegtem a Bajcsy Zsilinszky út Skála felöli oldalán a Nyugatiba. A Skála előtt néhány méterrel vettem észre, hogy a bal szandim (ááá imádtam azt a szandim, hófehér szandi volt, semmi extra nem volt rajta de piszkosul elegáns volt, arany csattal, közepesen magas sarkakkal és anyukám cipész ismerőse megsarkalta! Fémmel!! Úgy kopogtam az utcákon, mintha Hitchcock filmjében tipegtem volna egy elhagyatott parkolóházban, éjszaka... Már látom magam előtt: Egyenletesen, ritmusosam lépkedek, kezemben megcsörren a kocsikulcs az egyik lámpa pislog, sistereg, valami nesz hallatszik az egyik oszlop mögül, felgyorsítom a lépteim... kipp-kopp-kipp-kopp, a szívdobogáson a zene visszaadja, és akkor hirtelen előugrik az oszlop mögül...egy szürke kiscica... Uhhh. megállok egy pillanatra. Megnyugszom. Elindulok ismet. Nyugodt, határozott léptekkel megkönnyebülve, mosolyoga. Átveszem a kulcsom a másik kezembe, Kipp...kopp...kipp kopp A automhoz érek, melállok, a kulcsot beteszem a zárba amikor furcsa zajt hallok ismét, olyat, mint amikor elered az eső. Csipp-csepp, csipp-csepp egyre szaporábban csepeg valami a padlóra Oda nézek... Vér.. A szemem feljebb siklik a testemen... Az oldalamból kiáll egy ezüst penge. Az autó ablakán visszatökrözüdik egy fekete maszk, és a tarkómon érzem a maszk tulajdonosának forró kéjes leheletét...)

Tehát Skála... Nézem a szandim ki van kapcsolódva. Én bizony le nem guggolok, az biztos... Gyorsan körülnéztem, még autó se közel és távol, hajnali 4 óra. Feltámasztottam a lában a ház falára olyan térd magasság fölé, és nekikezdtem a múveletnek... Miniszoknyám és az akkor divatba jött tangám varázsereje működésbe lépett és a semmiből megszólit egy 25 körüli férfi. Kb fél méterre állt tőlem! A semmiből!!! Azt mondja tisztelettudóan és udvariasan!!:

-Szia, ne haragudj! Megtennéd, hogy leszopsz? -, jól láthatóan nem csak az agya állt készen erre az akcióra...mire én:

-Mit akarsz? Normális vagy? Na tünj a francba de rögtön!

És a férfi bocsánatot kért és elköszönt!

még nincs vége! Várok a vonatra a váróteremben, csodálom a szandim... egyszercsak jön megin a pasi... Leül mellém. Akkor már kicsit jobb lelki és testi állapotban volt. Bemutatkozott! Nem emlékszem a nevére! És a kezében volt egy szál gyönyörűséges vörös rózsa! És ismét bocsánatot kért... Persze elzavartam ismét a rózsájával együtt, de honnan szedett 15 perc alatt friss rózsát hajnali 4 órakor... ki tudja?!

másik nagy kedvenc

Lekéstem edzés után a vonatot, ezért felszálltam a köveztkezőre, ami egy órával később indult, de még sötét volt rajta. Tavasz volt, jó idő. Nagyon fárasztó edzés volt, ezért elaludtam. Akkoriban apukámtól kaptam egy bicskát, kb 12 cm pengéje van (még őrizgetem) és egy "bandatag" ismerőstől tanultam, hogyan kell kiékelni és a farmer zsebébe tenni, így amikor kihúzom a zsebemből rögtön kinyílik. Tehát bicska a zsebben kiékelve, edzéstől kifáradt 15 éves kislány alszik...egyszer csak valami szuszogásra ébredek. Csak az egyik szemem nyílt ki annyira fáradt voltam, és a következő helyzet állt fenn:

Én a vonat ülésének hanyattdőlve ültem, a férfi a két kezét a fejem mellé támasztotta, az egyiket a fejem egyik felére a másikat a fejem másik felére és az arca az arcomtól durván 30 cm-re Még kómás voltam, és csak a kinti lámpák világítottak be, de azért a fél szememmel megláttam, hogy egy rohadt nagy farok ágaskodik előttem néhány centire. Gyorsan kinyitottam a másik szemem is, hátha soha többet nem láthatok ilyet... Azt mondja nekem a farok tulajdonosa:

-Kapd be, majd meglátod milyen jó lesz neked!

villámgyorsan ezer dolog jutott eszembe, de leginkább ez: hoho! ácsi! be akarnak csapni! :) miért is lenne az nekem jó, ha bekapom azt ami az övé? De azért az agyam többi része is felébredt és mondtam neki:

-ha nem takarodsz el levágom a golyóid!

valamit hőbörgött nem emlékszem mit, de akkor már minden idegsejtem ébren volt...

a villámnál gyorsabban vettem elő a bicskát, és az pontosn úgy nyilt ki ahogy kellett. Mivel a bicskáimat mindig én élezem, és tudom, hogy a férfi nemi szervek vérerekben sűrűn ellátottak, és akár el is vérezhet, ha elvágok egy nagyobb eret, ezért a pengét lapjával fordítottam és egyszer-kétszer megemelgettem a golyóit! uhhh de nehezek voltak. Meglepődtem! ok 14-15 éves voltam. Olyan gyorsan öltözködni férfit azóta sem láttam. Superman Flash és a többiek... áhh kismiskák gyorsaságban, Még Chuck Norris sem olyan gyors. Mire felálltam és kinéztem az ablakon, már sehol sem volt, pedig feállni és lehúzni egy ablakot nem tart sokáig, és láttam hogy azon az oldalon szállt le...

A legtöbb 5 férfi volt, mentem le a lépcsön (Nyugati PU) egy-egy mellettem jobbra balra, ketten előttem egy mögöttem... Amikor a bal oldali meg akarta fogni a táskám, ösztönösen ledobtam a vállamról a táskám és a fegyverkészletem (edzésről jöttem) ijedtemben hibátlanul csináltam egy (ikyo) aikido technikát. Akit fogtam kezénél fogva rögzítettem magam előtt csípő magasságban, próbált mozogni, de nem tudott a technika lépésével kikerültem a körből és a másik négy velem szemben állt... Akit fogtam neki löktem annak aki elsőnek mozdult...

ennyi elég volt... elszaladtak...

( Rengeteg ilyesmi volt... Kivétel nélkül sértetlenül úsztam meg ezeket a támadásokat, illetve egy kivétellel, de az illetőben megbíztam, mert évek óta ismertem, na ő elbánt velem piszkosúl...) Talán innem a bizalmatlanságom...

Egyszer ellpotam egy almát (ok. loptam csokit is amikor gyerek voltam, 7-8 éves ki akartam próbálni képes vagyok e rá. Az anyukámmal kifizettették. Nekem nem mondott a boltos semmit... Hagyta, hogy ellopjam a csokit. Anyu szépen nyugodt hangon elmesélte, szólt neki a pénztáros, hogy látta. Anyu azt mondta annyira szégyellte magát, hogy most egy darabig nem is megy az ABC-be vásárolni... Ez jóbb nevelési módszer volt, mintha a boltosok meghurcolnak engem... Úgy megsajnáltam az anyut... nagyon bántam... Felnőtt koromig nem is csináltam ilyet többet. Akkor berágtam egy multira, és kihoztam egy könyvet...(is) hébe-hóba berágok rájuk... :)

Tehát az alma: A Balatonnál tartottunk aikido bemutatót 1989 nyarán. Sátoroztunk, egy Trabanttal mentünk öten... Jó volt. Ők huszon x évesek voltak én 15. Egyik éjjel megkértek a társaságból hárman, két fiú egy lány, hogy ücsörögjek kicsit a Trabiban.. Fiatal voltam, nem hülye. Jött az ötödik tag, Pisti :) és kérdezi tőlem miért a kocsiban ülök. Mondtam neki miért. Ő benézett a sátorba és csak annyitt hallottam Pisti felkiállt, de olyan igazi őszintén:

HAAAHHH NNNAA ILYEEET MÉÉÉG én sem láttam... Vissza cipzározta a sátrat, odajött hozzám és azt mondta Ági jobb, ha a kocsiban maradsz, ezt nem akarod látni hidd el...de még én se. Visszamegyek a kocsmába. Mondtam neki én sétálok a Balaton parton. Féltett, ellátott tanácsokkal, merre menjek, mert ő ismeri a várost, de ha valami van baxxak oda teljes erőmből, ne sajnáljam... Pisti visszament a kocsmába, a trió mókázott a sátorban én elindultam. Megismerkedtem út közben egy bringás helyes korombéli fiúval Kolos a neve. Azóta sem ismerek Kolost.. Hazakísértem, és én tovább mentem. A város szélén domboldalon kiskertek voltak. Már majdnem felkelt a nap, a Balaton északi oldalán voltunk. Mivel nem találtam az utat a hegy tetejére, a kerítéseken átmászva vágtam le az utat. Egyik kertből a másikba. Az egyik kertben rengeteg almafa volt. Kísértésbe estem... Alma. Lássuk a kígyót! Az alma savanyú volt, még éretlen. Azzal büntettem magam, ha már elloptam megeszem... A hegy tetejéről ráláttam a Balatonra. Életemben nem láttam még olyan csodálatos napfelkeltét, és azóta sem. Ha ezek hárman nem foglalják el a sátrat nem élhettem volna át ezt az élményt....

Én azt gondolom, egy olyan ember vagyok aki a másodperc tört része alatt átlát minden emberen, belelátok lelke legmélyebb bugyraiba, látom a legmocskosabb gondolatait, érzéseit, titkait. Érzem a kétségeit félelmeit, vágyait. Látom az álmait. Ehhez egy másodpercnél is kevesebbre van szükségem. Ezek alapján minden ember azonnal kap egy FIX helyet a "skatulyáim" között ahonnan soha senki és semmi sem fogja elmozdítani. Átlátok az embereken villámgyorsan, és rangsorolom őket. Örökre a barátnőm lesz, örökre egy olyan ember akit kedvelek, akit tisztelek, vagy örökre olyan akin átnézek és akit megvetek. De az ilyen emberekkel nincs dolgom, ezért távol tartom magam tőlük.

Ez egy nagyon rossz tulajdonságom. Az egyetlen rossz tulajdonságom, a sok közül...

Még sohasem tévedtem...

Várom azt az embert aki meglepetést okoz nekem...

Természetesen jó tulajdonságaim is vannak... például gyerekkoromban évekig beöltöztem Télapónak és végigjártam az összes rokonságot és megleptem a gyereket. Visszavitt üresüvegek árából, amit már Húsvétkor elkezdtem gyűjteni... de ez egy másik történet...

Nem tudok önkritikát gyakorolni. Tökéletlen vagyok. Hibázok rengeteget. Képtelen vagyok létezni szabadság nélkül. Lételemem a szabadság! Próbálok "élni és élni hagyni" elv szerint létezni. Hirtelen vagyok. Sokáig, nagyon sokáig tűrök némán, majd robbanok... Képtelen vagyok a megbocsájtásra, de azok az emberek akiket szeretek nem tudnak olyat tenni, hogy megharagudjak rájuk. Ők bármit megtehetnek velem. Bármit. Az ő szemszögükből fogom szemlélni a problémát és nem fogok rájuk haragudni. Mindíg próbálom a másik bőrébe belebújva feltenni a kérdést ő miért így reagált? ő miért tette ezt? Én is éltem évtizedekig hazugságban és egyedül nem tudtam belőle kilépni. Voltak akik tükröt tartottak. De én hálás voltam nekik, hogy felnyitották a szemem.

Fogalmam sincs milyen vagyok. Olyan amilyen

2017.04.06 21:33