egy pár új cipő és egy Märklin
Ma “plázáztuk” egy kicsit a lányommal. Szeretek a gyerekeimmel anya-lánya, anya-fia délutánokat tartani. Egészségtelen, zsíros, gyors éttermi kajákat eszünk, “csipszadós” kólát iszunk, agyon cukrozott, kakaózott, allergiát kiváltó tehénváladékkal készített desszerteket tömünk magunkba és közben beszélgetünk. Vásárolni nemigen szoktunk, csak apróságokat. Lottózok és ez még változhat. Az új Harry Potter könyvet azért megvettük azután megcsodáltunk néhány gyöngyszemet a kirakatokban és leültünk enni. A kedvenc plázám a WestEnd. Nem tudom miért, de szeretem. A verseim 80%-a ott született az étterem részen, egy bizonyos asztalnál a padsornál középtájt...
Amikor elindultunk haza a szupermarketben vettünk ezt-azt. Esett. Az eső...Esernyő nem volt nálunk. Olyan igazi novemberi eső esett. Itthon leszálltunk a vonatról, feltettem a kabátom kucsmáját a fejemre, és ahogy az eső hullott az égből és a vasútállomás fényei megvilágították az esőtócsákat, elkezdett énekelni a fejemben Axl Rose. November Rain.
“When I look into your eyes
I can see a love restrained
But darlin' when I hold you
Don't you know I feel the same?
'Because nothing' last forever
And we both know hearts can change
And it's hard to hold a candle
In the cold November rain...”
“Amikor a szemedbe nézek Látom, hogy elfojtod a szerelmedet De amikor átölellek nem tudod, hogy én is ugyanígy érzek? Mert semmi sem tart örökké És mindketten tudjuk, hogy milyen változékonyak az érzelmek És olyan nehéz a lángot életben tartani A hideg novemberi esőben ...”
Érdemes a dalszövegeket bogarászni, nekem a nyelvtanulás első számú forrásai a dalszövegek. Hallgatom, és közben olvasom eredeti nyelven, mellette a fordítás.
Hazaértünk első dolgom volt kabátot cserélni és kimentem begyújtani. Ugyebár, ha senki sincs a házban, senki sem tud fűteni... A tűzgyújtás tudomány! Nem megy ám csak úgy mindig. Ezt is tanulni kell. A hamut ki kell szedni, a szellőzést biztosítani kell. Apró fa gyújtósnak, nem mindegy mi kerül a kazán tűzterének aljába és hogyan pakolod a fát. Nem mindegy, hogy begyújtáskor mekkora fát használsz, mennyire száraz, melyiket teszed keresztbe, milyen nagy fakupacot halmozol. Na de csalni lehet. Az ember használja a tudományt is, nem csak a gyufát. Én gyújtottam már be gázolajjal, benzinnel is... huuh :) vicces volt, és nagyot szólt. 10 angyal vigyáz rám esküszöm, de annyira vizes volt minden, szakadt a jeges eső a kéménybe lefelé fújt a szél... a gyerekek meg fáztak. Fogtam a benzines kannát... Közelről tapasztaltam meg mit jelent az, hogy "robbanó...motor" Porral oltó a kezem ügyében volt, de a hajam megpörkölődött... A tűz meg elaludt. Sebaj, volt még benzin...Csak taktikát váltottam. Nem az égő fadarabra öntöttem a benzint, hanem előbb "beáztattam a teljesen elázott vizes fát benzinbe és utána gyújtottam meg. Úgy sem volt zajtalan, de működött és csak 8 angyal kellett hozzá. Begyújtottam végül is. Ma "pöccre" indult a meleg benzin nélkül. Ilyenkor is rásegítek kicsit, ma megmaradt gyertyákat dobtam rá. Csak úgy "duruzsolt" jó kicsit dübörgött, de legalább illatos füst szállt a csillagos ég felé.
Második lépés hazaérkezés után teavíz. Amíg a víz felforrt, megfürödtem. Imádok a meleg vízben hemperegni, de ma nem volt kedvem. Inkább "fullos" teát készítettem. Citromos, mézes, gyömbéres, vodkásat. Nem bírok a náthámmal, talán majd most. Ritkán van itthon tömény szesz, leginkább csak sütőrum formájában. Valamelyik nap sütőrum vásárlásra indultam. Hát mit látok? 2 dl sütő rum (ami csak víz, alkohol és aroma ráadásul CSAK 20% alkohol) 890 ft. A 2 dl Vodka meg épp akciós volt 780 ft. Nem csak aroma és az alkohol is több benne. Kérdés sem volt melyiket... :) Majd annak idején, ha nem a teában végzi be sorsát, akkor "ízesítem" vagyis tönkre teszem a vodkát rum aromával és megy a süti krémbe.
Közben cicát beengedtük kicsit melegedni és adtunk neki vacsorát. Már a kazánházban alszik... Lányom Harry Potterrel éjszakázik. Fiam hetek óta "kirepült" Barátnővel alszik. Ketten vagyunk plusz a cica és Harry Potter.
Mostanában a 4-es metróval járok dolgozni. Nem útvonalat változtattam, hanem munkahelyet. amikor építették, és olvastam a végállomásokról és a megállókról, azt gondoltam soha senki sem fog utazni rajta, én meg aztán végképp nem. Tavaly nyáron ültem rajta először. Le is fotóztam magam. Nagyon tetszett, a fotó is. Imádom a futurisztikus megállókat. A magas belső tereket, a vezető nélküli szerelvényeket. Egyszer volt részem abban, hogy az első kocsiba szállva a vezető helyén állhattam. Egy másik nő is áll mellettem egy 10 éves forma kisfiúval. A kisfiú kérte üljenek le, mert fáradt. A nő szemmel láthatóan csak azt élvezte, hogy ő van a szerelvény legelején, és folyamatosan bámult előre az alagútba, a agyerekre csak félszemmel nézve. A következővel indokolta miért nem ülnek le: "Miért mennénk el innen? ide szálltunk fel. Jó itt" Francnak pofázik mellé??? Miért nem lehet azt mondatni a gyereknek: Anyád most metróvezetőset játszik, gyere játszunk együtt... mérges voltam rá. Nem szégyen, ha az ember egy számára ismeretlen helyzetet szeretne kiélvezni. Sőt a játék sem szégyen, még egy felnőttnek sem. közületek hányan is játszanak itt a Facen? hmmm, és felnőttek vagytok?
Nem tudom, miért de engem gyakran szólítottak meg régebben tök ismeretlenek jöttömben-keltemben. Még a kismama pocakom sem tartotta őket vissza. Igaz akkor sem szakadt tréningbe jártam, figyeltem, csinos is legyek, halvány sminkem is legyen, ne csak pocakom. Megtörtént, és nem is egyszer: Épp felszálltam az érkező metróra, amikor a metró vezető bemondta abban a pillanatban, ahogy beléptem a szerelvénybe, idézem: A második kocsiba felszállt kismamának adja át a helyét valaki kérem... Én nem is fogtam fel hirtelen, csak amikor egy csomó ember felugrott, hogy leüljek. Ez többször előfordult, és nem ugyanazok voltak a vezetők, mert a hangjuk sem volt egyforma és volt köztük egy nő is. Buszon is előfordult, hogy a vezető leszállt, hogy engem felsegítsen a szatyraimmal és a pocakommal. De amikor nem kismama vagyok akkor is rengeteg ilyen dolog történik velem. Egyik este épp verset írni mentem a WestEnd-be ez még huszon x éves koromban volt, az eslő kocsiba szálltam, de nem akart indulni a metro. Vártunk, már egymásra néztünk... kinyílt a vezetőfülke ajtó. Nnna gondoltunk séta... De nem. Kiszólt a vezető: Gyere be.. Körül nézek... néznek rám vissza. Vezető ismét: Szia, gyere ide légyszíves... Akkor már tudtam rólam beszél, de nem értettem mit akar. Ültem tovább. Vezető ismét hozzám: Gyere, addig nem indulok... Körülnézek...Szemekben ezt látom: Menj már addig nem indulunk. Lincselést nem akarok :) Nézem a vezetőt, lehet ismernem kellene, csak nem emlékszem... Előfordult egyszer, azt mondja nekem valaki: szia, mondom szia, és mosolyog rám, én meg nézek, mint szamár a hegyen... Észrevette. Ugye nem emlékszel rám? Mondom finoman kedvesen: kellene? Hááát illene. Mondom ne haragudj edzésről ismerlek? válasz: Nem hiszem el, hogy nem emlékszel rám az után az éjszaka után... :))))) akkor már derengett, de a nevét most sem tudom... Csak a keresztnevét, de nem mernék rá megesküdni. Nem is a nevére voltam kíváncsi... Tehát a metróvezető engem várt és egy tömött metró szerelvény. Bementem a fülkébe. Kiderült csak ismerkedni akar velem... Megismerkedtünk :)
Olyan 16-17 éves voltam, amikor is egy kellemes (több) éjszaka után hazaindultam. Ugye a vonatjegy 3 napig érvényes visszafelé. Csakhogy elfelejtettem, hogy előző nap már hazaindultam, csak meggondoltam magam visszamentem még egy éjszakára de zuglónál kezelték a jegyem. Vecsésen leszállította kalauz. Ma már ez tökéletes lenn, itt lakom. de akkor még Pilisig kellett volna utaznom. Pénzem nem volt. Várt rám egy több, mint 25 km-es séta... Ácsorgok egy darabig azon gondolkodva merjek-e stoppolni... Odajön a forgalomirányító, kérdi mi van... Elmondtam neki. Azt mondja, na gyere csak... és elindultunk a sínek mellett Pest felé. Jött egy hosszú, telepakolt teher vonat. Megállította. Mondja a mozdonyvezetőnek: Te Pista ezt a kislányt vidd már el Pilisre, "rákezeltek" a jegyére... Azt mondja nekem Pista bá' : Na gyere csak... Felmásztam. Pista bá' mólés volt kissé... Azt mondja: Látod így kell elindulni... Ez a kürt, ezt a pedált kell nyomni amikor ez felvillan stb.. szépen sorban mindent megmutatott, nagyon tetszett,hogy megmutatta. egyszer csak megszólal: Na állj csak ide mutasd hogy csinálod... Na jól van, majd sarkon fordult, kiment a vezetőfülkéből és 5 perc múlva horkolt... Így esett, hogy teljesen egyedül vezettem egy rohadt hosszú megpakolt tehervonatot. annyit mondott Pilisen az állomás előtt álljak meg senki se lássa, hogy leszállok... Pilisen bekiabáltam neki hátra: Pista bá' Pilisen vagyunk. És megálltam hibátlanul, finoman, egyet se rántott a vonat... Annyira féltem, hogy nem hibáztam, egyszer sem. Amikor leszálltam megszámoltam a vagonokat 43 volt... Telepakolva.
Szeretem a 4-es metrót. igaz beázik itt-ott, de nekem mindig sci-fi érzés amikor felnézek a magas belterekre a Kálvin téren, vagy az Újbudai megállónál...
2016.11.06 01:34
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://agido74.blog.hu/api/trackback/id/tr312886900
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
